Címke: Film

Molnár Krisztián, a Királyerdei Művelődési Ház intézményvezetője köszöntötte a közönséget, aki Csepel történetének vonatkozásában maga is hozzájárult a film elkészítéséhez. A Weiss család élete 1892-től, a gyár alapításának évétől összeforrt Csepel történetével. A film külön aktualitását az adta, hogy Weiss Manfréd éppen 160 éve született április 11-én.

A film végigköveti Weiss Manfréd életútját, aki Csepelen alapította meg legsikeresebb vállalkozását. Egyrészt keménykezű gyártulajdonos volt, másrészt szociális létesítményeket hozott létre a munkásai életkörülményeinek javítására. Neki a gyár volt a mindene; amikor pedig a Tanácsköztársaság idején eltulajdonították tőle azt, öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt. Halála után, 1922-től fiai és Chorin Ferenc, a veje vették át a gyár irányítását. A kiterjedt család életében a legnagyobb törést az okozta, hogy 1944 márciusában a német megszállók teljes vagyonuk átadására kényszerítették. Zsidó származásuk miatt ez volt az egyetlen lehetőségük, hogy megmentsék az életüket. A családtagok előbb Ausztriába utaztak, majd a világ különféle pontjain telepedtek le.

Katona Zsuzsa rendező elmondta, hogy nincsen csepeli kötődése, de az utóbbi két évben jobban megismerte a városrészt és a jelenleg lehangolt állapotú gyárat. „A produceremmel együtt mindenképpen meg akartuk csinálni ezt a filmet… A Horthy-korszak különösen érdekel, erről a korról már négy filmet készítettem. Rendkívül ambivalens világ volt akkor. A 20. század elején egyrészt egy prosperáló országunk volt, amelyben aktív szerepet játszottak a zsidók, másrészt megszülettek a zsidótörvények és megtörtént a német megszállás, amelynek súlyos következményei voltak. Nagy hatással volt rám Weiss Manfréd dédunokájának, Szegedy-Masszák Marianne-nek Csókolom a kezét című könyve. A film elkészítésekor óriási háttérmunkát végeztem. Történészek sorával egyeztettem, beleértve csepeli helytörténészeket is; végigjártam a levéltárakat, múzeumokat, könyvtárakat, és természetesen a Weiss-család leszármazottait is felkerestem. A filmben megszólaló egyik unoka Bécsben, a másik Münchenben él. A fényképek egy részét a családi archívumból szereztem meg. A film finanszírozását alapítványok és a csepeli önkormányzat viselte, köszönet nekik” – mondta Katona Zsuzsa.