A Tamariska-dombon megnyitották a Csepeli Büszkeségpontot, amely az 1956-os emlékkiállításnak ad helyet. Az avató ünnepséget október 22-én, nemzeti ünnepünk alkalmából rendezték meg. Az emlékkiállításnak berendezett egykori légoltalmi óvóhelyet Borbély Lénárd polgármester adta át, aki úgy fogalmazott: „Keresve sem találhattunk volna alkalmasabb helyet a tárlatnak. Csepeliek sokasága talált itt menedékre a forradalom harcai közepette.” A megnyitó eseményen mások mellett részt vett Morovik Attila alpolgármester és Csepel testvérvárosainak elöljárói.
Borbély Lénárd avató beszédében emlékeztetett rá, hogy „akik a forradalom lázas napjaiban védték a hazát, azokba egy életre beleégett 1956 októbere. A fiatalabb nemzedékek csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerhették meg a történteket. Jól tudjuk, hogy ahol hősök vannak, ott árulók is akadnak. Nem minden családban meséltek úgy a forradalomról, ahogyan kellett és illett volna. (…) Így aztán nem csoda, ha 2016-ban a fiatalok egy része nem érti, mert nem értheti 1956 nagyszerűségét, és soha nem gondol rá másként, mint kötelező iskolai ünnepségek holt anyagára.”
A polgármester ezek után arról beszélt, hogy a továbbiakban is kutatni kell 1956 forradalmának eseményeit, mert a múlt nem lezárt történelemkönyv. Szükségünk van a saját hőseinkre, olyan példaképekre, akikre nap, mint nap felnézhetünk. A hősök tisztelete önmagunk tiszteletére tanít, példaképek nélkül pedig nincs jövőnk.
„Amikor a Magyar Országgyűlésben — Németh Szilárddal közösen — Csepelt képviseltem, Wittner Mária 56-os hős mellett ülhettem. Csepel díszpolgára ő, ahogyan a nemrégiben elhunyt Kovács Sándor vezérőrnagy vagy éppen Fráter Béla, a Sztálin-szobor ledöntője is. Büszkék vagyunk arra, hogy az egykori hősök utat mutatnak a mai csepelieknek. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy éppen az ő emlékük és jelenlétük miatt 1956 nem pusztán iskolai tananyag. Mi, csepeliek különösen büszkék lehetünk elődeinkre: nálunk harcoltak legtovább a megszálló oroszok ellen” – mondta Borbély Lénárd.
A természetes földrajzi képződményként létrejött Tamariska-dombot korábban Községi-dombnak nevezték, 2012 óta országos védettséget élvez. Az itteni légoltalmi óvóhelyről hivatalos feljegyzések eddig nem kerültek elő, múltját a „régi” csepeliek visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. Néhányan úgy emlékeznek, hogy a domb alatt, a II. világháború vége felé már volt egy kisebb építmény, ami alkalmas volt arra, hogy megóvja az emberek életét légitámadások esetén. A bunker valószínűleg az 1950-es évek elején épült, majd az 56-os forradalom és szabadságharc idején a királyerdei lakosság védelmét szolgálta.
Molnár Krisztián, a Királyerdei Művelődési Ház intézményvezetője és munkatársai közreműködésével most történelmi tárlatot rendeztek be az egykori légoltalmi óvóhelyen.
A kiállítás első részében bepillantást nyerhetünk az 1956-hoz vezető útról, a forradalom eseményeiről, a szabadságharc vérbe fojtásáról. Megismerkedhetünk 1956 csepeli hőseivel, azokkal az egyszerű emberekkel, zömében munkásokkal, akik a kommunista diktatúra elleni lázadás élére álltak, és ezért az életükkel kellett fizetniük. A történelmi eseményeket tablók, korabeli fotók, kortörténeti dokumentumok ismertetik. A vitrinekben számos érdekességet láthatunk: az ÁVH által használt bilincset, gumibotot, pisztolyt, vagy éppen a forradalmárok fegyvereit, a Molotov-koktéltól a golyószóróig.
Az óvóhely belsejében a kiállítás életképekkel folytatódik, melyek 60 évvel korábbra repítik vissza a látogatót. Megtekinthető a korabeli bútorokkal, a hétköznapi élethez és a túléléshez szükséges különféle tárgyakkal, alapvető orvosi eszközökkel berendezett alagútrendszer. A légoltalmi létesítményben az élethű hangulatról az ‘50-es éveknek megfelelő ruházatba öltöztetett bábuk gondoskodnak.
A Tamariska-domb alatt található légoltalmi óvóhely történelmi tárlatát bárki megtekintheti, de a szervezők kérik, hogy a látogatók előre jelezzék szándékukat a Királyerdei Művelődési Ház munkatársainak a 278-2747-es telefonszámon.
Cs. A.
