CSEPELI HÍRMONDÓ

„Csak azt mondani, mi kimondhatatlan…”

2012-07-17 kategória: Civil Élet, Csepeli Hírmondó megtekintve: 1,586

Dr. Szabó Ferenc jezsuita író-költőnek, a magyar irodalom nemzetközi hírű tudósának, a Vatikáni Rádió magyar adásai, valamint a Távlatok című lap szerkesztőjének, a magyarság érdekében nemzetközi téren több évtizeden át kifejtett tevékenységéért június 27-én Prokop Péter-díjat adományoztak. Csepel 300. jubileumi évében a díjat dr. Varga Lajos püspök adta át az Erdei Éva Galéria Kvasznay Péter-termében.

A hetedik Prokop Péter-díjat kapott jezsuita szerzetest Tóth Sándor József Attila-díjas költő, publicista méltatta. A díjátadó ünnepséget követően a Kalocsai Iskolanővérek Szent József Otthonából kölcsönözött Prokop Péter festményekből nyílt kiállítás.

A díjazottal beszélgettünk.

Személyesen is ismerte legújabb díjának névadóját, Prokop Pétert.

Többször találkoztunk Rómában. A Vatikáni Rádióban beszéltem a hallgatóknak festménykiállításairól, majd később könyvei kapcsán készítettem vele interjúkat. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, nyugodtan mondhatom, hogy művészeti alapon is. Míg ő a festészetben alkotta meg istenhitének ars poeticáját, addig én a költeményeimben fejeztem ki igazán önmagam. A rádióban egészen más megnyilatkozni, mintha a könyveimben személyesen vallok önmagamról, hitemről, vívódásaimról.

Mikor jelent meg első írása?

Első írásaim még gimnazista koromban keletkeztek: Pécsett 1950-ben saját versemet szavaltam el az érettségizők előtt. Őszi ámulat című első kötetemet elküldtem Harsányi Lajos és Tűz Tamás pap-költőknek. Utóbbi méltatást is írt róla.

Mindenekelőtt teológus-filozófusnak tartom magam. Néhány szóban összefoglalhatom ars poeticámat: csak azt mondani, mi kimondhatatlan, a költészet nélkül földünk lakhatatlan. Nem tematikus verseket írok, hiszen több a költészet számomra, mint versbe szedett katekizmus. Költeményeim többnyire személyes vallomások: a kezdet és a vég, az élet és a halál kérdéseit feszegetik, de ugyanakkor a keresztény hit örömét is kifejezve. Filozófiai és teológiai műveimben elsősorban a közvetítést – a keresztény hit megismertetését – tartottam fő feladatomnak, teljesítve ezzel jezsuita hivatásomat. Irodalmi tanulmányaimban hívő, hitetlen, hitetlenül is hívő írókkal, költőkkel folytattam párbeszédet. Csillag után című egyik válogatáskötetemben például francia és magyar költők, írók istenkereséséről írok. Velük együtt kerestem én is az élet értelmét, mert meggyőződésem, hogy ezek a művészek sokkal inkább mélyebben átélik a létezés drámáját, mint a szobateológusok vagy filozófusok. Végeredményben mindenki az ismeretlen Istent keresi.

Szöveg:  Antal  Zsuzsa

 


Minden jog fenntartva, cikkek, képek, forrás megjelöléssel használhatók! Forrás: www.csepelivaroskep.hu
Csepeli HírmondóIratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessen híreinkről, programjainkról!