CSEPELI HÍRMONDÓ

Beszélgetés a Fasang Árpád Zeneiskola új igazgatójával

2012-09-20 kategória: Csepeli Hírmondó, Iskolák megtekintve: 2,140

Mély vízben

Dr. Szentkirályi Aladár tizenkét éven át tanárként volt jelen a Fasang Árpád Zeneiskola életében, szeptember eleje óta pedig az intézmény vezetőjeként irányítja a 75 éves intézményt. Az 54 éves hegedűművész Miskolciné Hajtun Zsuzsát váltja az iskola vezetői székében, kollégái maximális bizalmát élvezve. Céljai között szerepel – a múlt értékeinek megőrzése mellett – az iskola nyitottabbá tétele, szülői tanács felállítása és tehetséggondozó program kidolgozása is. Ahogyan ő fogalmaz: mély vízben van, de a nagy feladatok eddig sem voltak ismeretlenek számára.

„Az intézményvezetői posztra kiírt tavaszi pályázaton nem vettem részt, bár több munkatársam is noszogatott, hogy jelentkezzek. Annyira kimaradtam ebből a folyamatból, hogy egy japán vendégszereplésem miatt csak az utolsó szavazáson vettem részt, melyen kiderült: egyik pályázó sem nyerte el a posztot. Ekkor egyeztettem néhány kollégámmal, és velük egyetértésben úgy éreztem, van esélyem. Benyújtottam a pályázatomat, most pedig az első hetemet töltöm a zeneiskola igazgatójaként” – kezdi Szentkirályi Aladár. A Kolozsváron diplomázott művész szülei mindketten pedagógusok, édesanyja véleménye mérvadó volt számára: „A pályázatom benyújtása előtt kikértem az édesanyám véleményét: mit szól az ötlethez, hogy iskolaigazgató legyek? Ő csak mosolygott és ezt kérdezte: hogy fogod bírni azt a rengeteg ülést te, aki olyan mozgékony vagy? De aztán biztatott, hogy vágjak bele!” Az esetleges újításokról érdeklődve az igazgató elmondja: nagy lendülettel veti bele magát a feladatokba. Tervei között szerepel, hogy a hagyományos kakaókoncerteket nyitottabbá, ismertebbé tegye. „Szeretném, ha a koncertek egyfajta interaktív hangszerbemutatóként is szolgálnának, ahol a gyerekek megismerkednek a hangszerekben rejlő lehetőségekkel. Képet kaphatnának arról, hogy milyen, amikor egy kezdő szólaltatja meg, és milyen, amikor egy felsőbb évfolyamos játszik rajta.” Gyakorló hegedűtanárként nap mint nap megélte, milyen bizalmi légkör alakul ki pedagógus és tanítványa között, e tapasztalataira alapozva szeretné kidolgozni az Egy gyerek – egy tanár programot. „Sokszor a gyerekek olyasmiket is elmondanak a szaktanároknak, amikről a szülők sem tudnak. Ez egy nagyon őszinte, kétoldalú kapcsolat. Ők is sokat tudnak rólunk, és mi is tisztában vagyunk az életük alakulásával. Ezt kiaknázva a szaktanár jelen lenne a tanítvány életében a zeneiskola falain kívül, ha arra van szükség, például beszélne az általános iskolai tanárokkal, ha bármi gond adódik.” Szentkirályi Aladár szerint a „szülők nélkül nem lehet zenét tanulni. Ha a szülő nem támogat, nem áll oda a gyerek mellé, hogy gyakoroljon, nem foglalkozik vele, akkor nem tudunk fejlődni.” Az igazgató célja egy szülői-tanári munkaközösség létrehozása, mely megerősítené a szülők és a zeneiskola együttműködését. „Mindenki, aki valaha zenével foglalkozott vagy szereti a jó zenét, tudja, hogy mennyi mindent lehet tanulni belőle: a szépség iránti fogékonyságot, koncentrációt, kitartást, rendszerességet. Éppen ezért célom, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket felkeressük az általános iskolákban, felmérjük, milyen hangszerhez lenne tehetségük, és bevezessük őket ebbe a csodálatos világba. Nekünk kell odamenni hozzájuk, mert a nehézségek miatt ezek a gyerekek valószínűleg soha nem jutnának el a zeneiskolába. A hátrányos helyzetű fiatalok rengeteget profitálhatnak abból, ha megtanulják, milyen mindennap gyakorolni, csapatmunkában részt venni, kiállni egy színpadra, és legyőzni a lámpalázat.” A lelkes új igazgató bízik abban, hogy sikerül egy Weiss-Fasang ösztöndíjat létrehozni, mely segítene a tehetséges, de szociálisan nehéz helyzetben lévő gyerekek támogatásában. A Fasang Árpád Zeneiskola előtt izgalmas, változásokkal teli időszak áll, Szentkirályi Aladár azonban bízik a tanári karban és élettapasztalatában is: „Szeretek emberekkel bánni, a konfliktusokat pedig meg tudom oldani. Ami pedig a legfontosabb: az idők során megtanultam bocsánatot kérni. Ez lényeges dolog egy vezető esetében, mert van, hogy oda kell fordulnunk egy kollégához, és azt kell mondjuk: elnézést.” Egy ilyen nagy múltú intézmény új vezetőjeként fontosnak tartja, hogy kollégái teljes mértékben mellette állnak: „A jelölésemkor 45 jelenlévőből 45-en bizalmat szavaztak nekem, ami nemcsak megtisztelő, hanem megható is. Szükség is van a támogatásukra, az erejükre, hogy nyugodt légkört tudjunk teremteni.” A beszélgetés végén az igazgató elmondja, az adminisztratív teendők mellett nem hagy fel a gyakorlással és a tanítással sem. „Néhány kivételes naptól eltekintve reggelente mindig gyakorlok, hiszen annak soha sincs vége. Ha esetleg nem fogadták volna el a pályázatomat, nagyon szívesen tanítottam volna továbbra is. A gyerekeket, fiatalokat bevezetni a zene varázslatos világába az egyik legfontosabb dolog az életemben. Most épp az a gondom, hogy igazgatóként csak két órát tarthatok, pedig több mint húsz tanítványom volt. Úgy döntöttem, azokat tartom meg, akikről biztosan tudom: nélkülem nem folytatnák.”

Szöveg: Angel Marianna


Minden jog fenntartva, cikkek, képek, forrás megjelöléssel használhatók! Forrás: www.csepelivaroskep.hu
Csepeli HírmondóIratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessen híreinkről, programjainkról!