CSEPELI HÍRMONDÓ

Családi rendezvény vásári hangulatban

2012-08-07 kategória: Civil Élet, Csepeli Hírmondó megtekintve: 1,419

300 év népi öröksége

Miből készül a dödölle? Hogyan sütik a lepényt? Milyen vesszőből fonják a kosarat? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptak a 300 év népi öröksége rendezvényre ellátogató családok július 14-én.

A Radnóti Miklós Művelődési Házban és környékén rendezett nagyszabású és családi rendezvényen – melyet a Csepeli Városkép Kft. szervezett – már délelőtt hatalmas sürgés-forgás kezdődött. A művelődési ház színháztermében interaktív mesterségbemutatók vártak minden korosztályt. A szövés, a korongozás, a gyöngyfűzés, a papírsárkány-készítés fortélyait szakavatott mesterektől leshették el a hagyományőrző kézművesség iránt érdeklődők.

A gyerekek a szabadtéri népi játszótéren kipróbálták a fa körhintát, a gólyalábazást, a malmozást, a kisebbek fateknőben ringatóztak, míg az apróságok szüleik segítségével a csigahúzással és a falovaglással ismerkedtek. A bátrabbak ingyen lovagolhattak: a legidősebb lovas Czap Józsefné volt, aki 83 évesen ült fel a nyeregbe. A nagyobbak megtanulták őseink hagyományos cséplését, a búzaszemeket kőedényben és kézzel hajtott kőmalomban őrölték meg, majd lepényt sütöttek.

A látogatók megkóstolhatták a hamisítatlan zalai dödöllét, vásárolhattak malacpecsenyét, krumplis prószát, borjúpaprikást, marhagulyást, kürtöskalácsot. Csepel polgármestere, Németh Szilárd is fakanalat ragadott, saját fűszerezésű pacalpörköltjét is sokan megízlelték. Délután nagy siker kísérte a lángosevő versenyt, ahol kicsik és nagyok küzdöttek meg a felaggatott tésztákkal, no és egymással.

A szabadtéri színpadon egymást követték a csepeli német és bolgár nemzetiségi táncbemutatók, a délszláv és magyar népzenei koncertek, és bábelőadásban Paprika Jancsi is visszatért. Késő délután a csepeli öregtáncosokkal örömmel táncoltak közösen a családok.

Remek hangulat, estébe nyúló vigadalom és táncházi mulatság zárta a 300 év népi öröksége egész napos családi programjait.

Lepény lépésről lépésre

A szabadtéri hagyományőrző mesterségbemutatón Nagy Ibolya népi játszóházvezető irányításával a búza feldolgozásának folyamatát kísérték végig a gyerekek, majd megsütötték saját kezükkel gyúrt lepényüket. „Először a cséplődeszkán megcsépeljük a búzakalászt, a kijövő búzaszemeket mély kőedényben gyűjtjük, utána a kismalomban megőröljük. A búzalisztből olaj, pici só, pici fokhagyma, kömény és víz felhasználásával olyan állagú tésztát gyúrunk, hogy kis lepényt tudjunk formálni belőle. Végül gránitkövön megsütjük – avatott be a lepénykészítés fázisaiba Nagy Ibolya.

 Hogyan készül a zalai dödölle?

Zalában a rendkívül laktató dödöllét sült hagymával, tejföllel és hordós káposztával fogyasztják. „A nagyon egyszerű étel egyedüli nehézsége, hogy sokáig kell dagasztani és erős kéz szükséges hozzá. Nálunk Zalában azt mondják, hogy akkor jó a dödölle, amikor csepeg a padlásról a víz. Azaz akkor jó a tészta, ha a homlokunk verejtékezik” – mondta el lapunknak Ollárné Zubor Beatrix szakács, aki főzőcsapatával együtt készítette a zalai finomságot. A Csepeli Hírmondó olvasóival megosztotta receptjét.

Hozzávalók:
1 kg krumpli
liszt (amennyit a krumpli felvesz)
2 fej nagy vöröshagyma
házi zsír
só és tejföl – ízlés szerint

Elkészítés: a krumplit meghámozzuk, nagyon laposra felvágjuk, lapos lábasba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Megsózzuk, miután megfőtt a krumpli, összetörjük, majd búzaliszttel összekeverjük. Utána kis lángon addig dagasztjuk fakanállal, amíg el nem válik az edény falától. Az összeállt krumplit meggyúrjuk, tepsibe kanállal beleszaggatjuk, aztán betesszük a sütőbe sülni. A karikára vágott vöröshagymát zsiradékon megsütjük, és tejföllel tálaljuk.

Jó étvágyat!

Hagyományőrző mesterségek

A Radnóti Miklós Művelődési Ház színháztermében rendezett népművészeti kiállításon kézzel festett, mohácsi reggeliző porcelánkészletet, kézi szövésű, ványolt szőnyeggel díszített modern szobaberendezést, eredeti fagyalupadot, szövőszéket, fából készült fejőszéket és a régen faluhelyen használatos mezőgazdasági eszközöket – sarló, eke, szénavágó, szőlőprés, vasvilla – is megtekinthettek a csepeli családok. A kézművesmesterségek bemutatóját Petrás György, a pesterzsébeti Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskola igazgatója vezette. Elsősorban a papírsárkány elkészítésében segített eligazodni a kíváncsiskodó gyerekeknek. Munka közben vele beszélgettünk.

Milyen mesterségeket mutattak be?

A népi iparművészet széles tárházával érkeztünk Csepelre. Kicsik és nagyok egyaránt bepillanthattak a szőnyegszövésbe, a fazekasmesterségbe, a különböző bőrtárgyak készítésébe, valamint a szíjgyártó-nyerges és a faműves szakmába is. Kolléganőim megőrizték a népi hagyományokat és igyekeznek továbbadni azokat. Itt is segédkeztek a textiljátékokban, a gyöngyfűzésben, a kosárfonásban.   

Milyen érdeklődés mutatkozik a kézművesség iránt iskolájukban?

Húszéves múltra visszatekintő iskolánkban 18 éven felüliek tanulhatnak felnőttképzésben. Egyrészt ez azért szerencsés, mert a felnőttek már tudják, mivel szeretnének foglalkozni, másodsorban pedig ebben a gazdasági helyzetben több olyan hallgatónk is van, aki a munkahelykeresés mellett kezd el valamilyen szakmát tanulni. Ezek a kézműves mesterségek – mint például a szőnyegszövő, csipkekészítő, bőrműves, kerámiakészítő, köszörűs, kovács vagy textilműves – lehet, hogy nem teljes jövedelmet jelentenek számukra, de kiegészítésnek mindenképpen megfelelnek. Hallgatóink jelenlegi létszáma közel 300 fő. Velük megpróbáljuk a múzeumokban fellelhető tárgyakat ma funkcionálissá tenni. Átvesszük azokat a motívumokat, mintakincseket, amiket a mindennapi élet során lehet hasznosítani.

Melyik mesterséget kedveli?

Csepelen a Csillagtelepi 12 évfolyamos iskolában végeztem, majd kanyargós pályán jutottam el egészen a szőnyegszövésig. Később megismerkedtem a népi iparművészettel, majd elvégeztem az – akkor még – képzőművészeti főiskolát. Ha nem is mesterfokon, de igyekeztem elsajátítani a többi mesterséget is.

Nehéz megtanulni a szőnyegszövést?

Egyáltalán nem. Ez olyan szakma, ami bármikor abbahagyható vagy folytatható. A kézi szövésnek az a jellegzetessége, hogy a struktúra nem merev párhuzamos vonalból áll, hisz a kéznek benne van az esetlegessége, a fonalnak az egyenetlensége.

Szöveg: Antal Zsuzsa


Minden jog fenntartva, cikkek, képek, forrás megjelöléssel használhatók! Forrás: www.csepelivaroskep.hu
Csepeli HírmondóIratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessen híreinkről, programjainkról!