CSEPELI HÍRMONDÓ

Ritkuló csontok

2012-06-21 kategória: Életmód megtekintve: 845

Oszteoporózis. A szó még azok számára sem érthetetlen, akik járatlanok az orvosi latin útvesztőiben. Napjainkban sokat – de, tegyük hozzá: még nem eleget – használjuk, halljuk ezt a kifejezést. A magyar lakosság 7-10 százaléka érintett, s a nőknél négyszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál.

Csontritkulás. Néma járványként is emlegetett betegség a csontszövet ritkulását, az elégtelen csontképződést foglalja magában. A csontokat szerves és szervetlen anyagok alkotják. A szerves anyagok fő tömege kollagén-rost, míg a szervetlen anyagok alapvetően kalcium-sók, melyek a fehérjetartalmú alapállományba rakódnak le.

A szerves anyagoknak tulajdonítjuk a csontok rugalmasságát, a szervetlen anyagok felelősek a csontok teherbíró képességéért, szilárdságáért. Mint minden emberi szövet, a csontok is folyamatosan megújulnak, mintegy száz nap alatt cserélődnek ki a csontsejtek.

A gyermekeknél az építés felülmúlja a lebontást – ez a növekedés időszaka. A fiatal felnőtteknél ez a folyamat egyensúlyba kerül. Öregedéskor több sejt bomlik el, mint amennyi születik – a csontok összemennek. Ilyenkor támad a néma kor. Néma, mert a baj már évtizedekkel korábban elkezdődik. A nőknél a változó korban és utána a csontvesztés folyamata felgyorsul, ennek oka a női nemi hormonok szintjének csökkenése. A csontritkulás formái közül a legelterjedtebb a posztmenupauzás forma, amely az 50. és 60. életév között jelentkezik. Jellegzetes tünetei a következők: hát- és derékfájdalom, melynek hátterében a csigolyák összenyomódása áll; a test alaki változásai, a hát fokozott görbülése, a mellkas besüllyedése.

Mi történik a csontjainkkal?

A hormonrendszer áthangolása igen nagy hatással van az ember egész anyagcseréjére. A csontritkulás megelőzése, a betegség kifejlődésének fékezésére, illetve karbantartása egész életre szóló gondoskodást igényel, ezért ne csak saját veszélyeztetettségünket tartsuk szem előtt, hanem családtagjainkét, főleg gyermekeinkét, unokáinkét is.
A csontritkulás századunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása. Egy felmérés alapján az 55 évnél idősebb nők 66 százaléka még sosem beszélt háziorvosával a csontritkulásról. A csontsűrűség – mérés nem tüdőszűrés, nem kötelező, de nagyon fontos. (keretes)
Negyven éves kor felett a csontok gyengülnek és veszítenek sűrűségükből, ásványianyag – tartalmukból. Az ötven felettieknél négy nőből egy, és nyolc férfiból egy érintett. Ezeknek az embereknek a csontjai olyanok, mintha porcelánból lennének: bármikor eltörhetnek és nagyon nehezen gyógyulnak. Leggyakrabban a csukló, a csípő vagy a csigolya törik el. A betegek háta hajlott lesz, összemennek. Az oszteoporózis napjainkra népbetegséggé vált. Ez részben annak köszönhető, hogy az átlagéletkor jelentősen megnőtt. A csúcscsonttömeg – körülbelül -30 éves korra maximalizálódik, majd 50 éves korig viszonylag stabilnak tekinthető, s csak ezután kezd olyan mértékben csökkeni, hogy a csontritkulás betegségének tüneteit okozza. Régebben az emberek a csontritkulás kialakulásának várható ideje előtt meghaltak, napjainkban viszont a diagnosztikai eljárások olyan iramban fejlődnek, hogy egyre több esetben tudják a betegséget megállapítani, más jelenségektől elkülöníteni.

Mi a teendő?

Minél több halat, tejet és magvakat kellene enni, és legalább heti három órát sportolni, ugyanis mozgással a szervezetet csontképzésre buzdítjuk. A kalcium – melynek felszívódásában a D-vitamin játszik fontos szerepet – jó még a szívre és erősíti az immunrendszert. Kerülni kell a koffeint, és a dohányzást, ugyanis ezek mellőzésével a betegség még az erre hajlamosaknál is később jelenik meg. S egy érdekesség: azokon a területeken, ahol kemény a víz – s ezt isszák is az ott élők – kevesebb a csonttörések száma.


Minden jog fenntartva, cikkek, képek, forrás megjelöléssel használhatók! Forrás: www.csepelivaroskep.hu
Csepeli HírmondóIratkozzon fel hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessen híreinkről, programjainkról!