Óvóbácsi Aprajafalván

Még ma is úgy tartjuk vannak tipikus női szakmák, sokan idesorolják az óvodapedagógusok munkáját is. Magyarországon mindössze 120 férfi dolgozik ezen a pályán. Köztük van Repka Zsolt, a kerület egyetlen óvóbácsija is, aki lelkesedésével és elkötelezettségével immár két éve segíti az Aprajafalva Tagóvoda nevelői munkáját. Ahogy kollégái fogalmaznak Zsoltnak a pedagógusi pályán a helye, segítőkészsége, probléma-megoldó képessége, szociális érzékenysége kiemelkedő. Férfi gondolkodása új színt vitt a testület munkájába.

Az élet úgy hozta, hogy Zsolt kisebb-nagyobb vargabetűkkel talált rá mostani hivatására. TF-n labdarúgó edzőként végzett, s mivel mindig szeretett gyerekekkel foglalkozni második szakirányként az óvodapedagógiát választotta. Dolgozott erdészeti technikusként, edzőként, tűzoltóként, majd egy országos bolthálózat vezetője lett, ám két éve úgy érezte, váltania kell.  „Már nem voltak új impulzusok, kihívások a munkámban, környezetváltozásra volt szükségem. Vonzott, hogy egy teljesen új szakmában próbálhatom ki magam. Sok ismerősöm élt Csepelen, ezért úgy döntöttem felköltözöm Miskolcról: új várost és új hivatást választok. Az első két hónap azonban nagyon nehéz volt, igazi mély víz. A nevelői munka óriási empátiát, koncentrációt igényel, emellett pedig nagyfokú felelősséggel is jár. Meg kellett tanulnom megosztani a figyelmemet, hogy mind a húsz gyerekre egyszerre tudjak ügyelni. Szerencsére nagyon sok támogatást kaptam és kapok a kollégáimtól. Párban dolgozunk, közvetlen kolléganőm Kiss Kálmánné Lampert Zsuzsi nagyon tapasztalt óvodapedagógus, sokat segített abban, hogy át tudjak lendülni a kezdeti nehézségeken.”

Kizárólag pozitív tapasztalataim vannak

Az elfogadásról szót ejtve Zsolt elmondta kezdetben különlegességnek számított egy férfi jelenléte az óvodában. “Volt bennem egy kis szorongás, hogyan fogadnak majd, elsősorban a szülők reakcióitól tartottam, de meglepően jól kezelték az új helyzetet. Kizárólag pozitív tapasztalataim vannak, nem találkoztam előítéletekkel a szülők és a kollégák részéről sem.” A nevelői alapelvekről kérdezve Zsolt kifejtette következetes, de nem tartja magát szigorúnak, ha úgy ítéli meg, hogy valami nem a szabályok szerint működik, akkor határozottan lép fel. „Nem csinálok mást, mint egy édesapa, aki foglalkozik a gyerekével, csak én egy kicsit több gyerekkel foglalkozom egyszerre. Szabályokra mindenhol szükség van, így az óvodában is elengedhetetlen a rend, a fegyelem, a szabálykövetés és a rendszeresség. Az óvodai nevelés nem működik családi nevelés nélkül, ezeknek együtt kell hatékonynak lenniük. Úgy gondolom, nincsenek jól bevált módszerek, évről-évre változik a csoport összetétele és ehhez alkalmazkodni kell, másként lehet felkelteni és fenntartani a gyerek érdeklődését, figyelmét. A csoportok vegyes életkorúak, vannak speciális bánásmódot igénylő gyerekek is. Arra törekszem, hogy elfogadóak, megértőek legyenek egymással, jól érezzék magukat. Az óvodában a játéké a főszerep. Igyekszünk az itt töltött időt élményekben gazdaggá, tartalmassá tenni, az önbizalmukat, a pozitív énképüket erősíteni. A legfontosabb, hogy fejlődjenek, és jól érezzék magukat.

Fontos a férfi modell

A férfiak és a nők nevelési szemléletéről beszélgetve Zsolt kiemelte bizonyos szituációkat egészen másként lát egy férfi és egy nő, így másként kezeli a konfliktushelyzeteket is. A nőkben dolgozik az anyai ösztön, érzékenyebben reagálnak, a férfiak viszont sokszor lazábban kezelnek egy-egy kényesebb szituációt. „Természetesen nem lehetek érzéketlen, amikor úgy látom, meg kell simogatnom a gyereket, akkor megsimogatom, amikor ölbe kell venni, mert sír, akkor megnyugtatom.” Ahogy Zsolt fogalmaz, több férfi kellene erre a pályára, hisz sok az egyszülős, csonka család a férfi mintára pedig nagy szükség lenne. Végül a sikerélményekről szót ejtve Zsolt elmondta nem hitte volna, hogy ennyire élvezi és megszereti ezt a munkát. A gyerekektől rengeteg türelmet tanul, sokkal elfogadóbb lett. Ugyanakkor örömmel és büszkeséggel tölti el, amikor látja milyen sokat fejlődnek a gyerekek egy év alatt.

Potondi Eszter