Kosárlabda bajnokból matematika tanár: Székely László

Harminc évvel ezelőtt játszotta a Csepel férfi kosárlabda csapata a bajnokság döntőjét az Oroszlánnyal, amelyet három győzelemig vívtak. Az utolsó csatát a csepeli sportcsarnokban rendezték meg olyan sok néző előtt, mint előtte még sohasem. Állítólag kétezer-ötszázan szurkolták végig az összecsapást a helyszínen. Bajnok lett a Csepel, amelynek a csapatkapitánya a 127-szeres válogatott játékos, Székely László volt. A kiváló sportoló visszavonulása után a szigetszentmiklósi Battyány Kázmér Gimnázium megbecsült matematika tanára immár huszonhat éve. Vele beszélgettünk.  

Hogyan emlékszik vissza a kosaras éveire és a bajnoki címre?

Gyerekként Csillagtelepen laktam, és a házban mindenki kosarazott. A Tejút utcai általános iskolába jártam – ma Móra Ferencnek hívják az intézményt –, ahol Szabó Kálmán testnevelő tanár különóráin mindig kosaraztunk. Megszerettem a sportágat, úgyhogy hét-nyolc éves koromban már a Csepel edzéseire jártam. Tizenhat évesen kerültem be a felnőtt csapatba, és harmincöt esztendősen fejeztem be az élsportot. Utána két évig még a Budafokban játszottam. A Csepel csapata nagyon megerősödött a nyolcvanas évek végére. Liptai István – Csúzli bácsi – volt az edzőnk, aki bajnokot faragott belőlünk. Nagy tiszteletnek örvendett a csapatnál, hallgattunk a szavára. Tudta, mi a csapat erőssége, és hagyott bennünket játszani. A 88-89-es idényben értünk a csúcsra. A legnagyobb ellenfeleink az Oroszlány, Körmend, Honvéd, Zalaegerszeg voltak. Az aranyérmet rájátszásban szereztük meg. A döntőben négy mérkőzést vívtunk az Oroszlánnyal: végül a negyediken dőlt el a csata, mert három győztes meccsig játszottunk. Nagy volt akkor az öröm Csepelen. A Csepel SC férfi kosárlabda csapatának ez volt a harmadik bajnoki aranyérme fennállása óta, de azóta nem lett bajnok.

Hogyan szerepelt a válogatottban?

Voltak időszakok, amikor Csepelről öten-hatan is válogatottak voltunk. Én 1979 és 1988 között játszottam a nemzeti csapatban. A legjobb eredményeinket a nyolcvanas években értük el: egyszer majdnem bekerültünk az Európa-bajnokság döntőjébe, 1984-ben pedig Moszkvában egy komoly nemzetközi viadalon lettünk hatodikak. A válogatottnak is kiváló edzője volt, Ránki Mátyás.   

Mi lett az egykori csepeli csapattársakkal?

Jó barátok voltunk akkor is és most is, a mai napig rendszeresen összejárunk. Már kevesen laknak Csepelen, de általában Csepelen szoktunk találkozni. Megbeszéljük, kivel mi történt. A bajnoki cím megnyerése után néhány játékos távozott a klubtól, Liptai István edző visszavonult. A vidéki csapatok megerősödtek, a Csepel SC sorsa pedig a Csepel Művek megszűnése után támogatás híján kétségessé vált. Abban az időben nem járt kimagasló pénzjuttatás a kosaras élsportolóknak. A Csepel Művek alkalmazásában álltunk, ami azt jelentette, hogy napi két edzésünk volt, hétvégén pedig a mérkőzések. Annyit kerestünk, mint egy átlag munkás. Előny volt, hogy gyakran utaztunk külföldre.

Hogyan lett középiskolai tanár?

Apám tanítóképzőbe járt, de nem sikerült elvégeznie, mert a II. világháborúban behívták katonának. Utána fogságban volt három évig a Szovjetunióban. Nagy vágya volt, hogy legalább én egyetemi diplomát szerezzek. Felvettek az ELTE Természettudományi Karának matematika szakára, így lettem középiskolai tanár. Apám nagyon boldog volt ettől. A Battyány Kázmér Gimnáziumban 1993 óta tanítok. A környék legjobb tanulói járnak ide, a túljelentkezés háromszoros-négyszeres. Az ország harminc legjobb gimnáziuma közé tartozik. A gyerekek nagy része két nyelvvizsgával fejezi be az iskolát, a felsőfokú tanintézetekbe a felvételi arány pedig 90 százalék körüli.  

Cs. A.