Német fiatalok látogatása Csepelen
A világ ezer arca

Kleinbocka és Pécs, Deberndorf és Iklad között óriási a távolság. Ember és ember, kultúra és kultúra között azonban korántsem – derült ki július 5-én, a Radnóti Miklós Művelődési Házban. A művészetek otthona egy éjszakára hazánkban önkéntesként dolgozó német fiatalokat látott vendégül, akik kerékpárral és szűnni nem akaró kíváncsisággal járják be Közép-Európát.

Önként, dalolva
22 mosolygós, érdeklődő német fiatalt köszöntött Morovik Attila július 5-én kerületünkben. Az alpolgármester Magyarországon szerzett tapasztalataikról kérdezte a német Kulturweit program keretében tapasztalatokat, élményeket gyűjtő résztvevőket, majd apró ajándékkal, egy-egy Csepel címerével ellátott polóval lepte meg a vendégeket. A Kulturweit program célja, hogy a német fiatalok minél több, minél sokrétűbb és hitelesebb benyomásokat szerezzenek külföldön. Vera Wirtz és Sandra Topalowski projektvezetők a Biciklikaraván akcióval kapcsolatban elmondták: idén harmadszorra vágnak neki kerékpárjaikon Közép-Európának. A csapat Budapestről indul és Dömsödön, Kalocsán keresztül egészen Belgrádig kerekeznek. Velük egyidőben Zágrábból és Bukarestből is indult egy-egy kis karaván, a három csapat pedig Belgrádban találkozik. A résztvevő fiatalok mind önkéntesek:  iskolákban, közintézményekben dolgoznak, fogadó családoknál laknak, így valóban rálátnak a magyar élet majd minden szegmensére.

Csak emberek
Viola Leisner tavaly szeptember óta önkéntesként dolgozik a pécsi Babits Mihály Gimnáziumban, németet és angolt tanít. A programra azért jelentkezett, mert a pályaválasztás előtt szerette volna megismerni a világot és önmagát. „Célországot nem választhattunk, csak régiót. Mikor kiderült, hogy Magyarországra jöhetek, megörültem” – meséli a 19 éves Viola – magyarul. A fiatal lány hamar a nyelv szerelmese lett, mert „nagyon logikus és szép, de nem könnyű.” Viola szerint mi magyarok barátságosak, vendégszeretőek vagyunk. Szereti a parkokban, tereken gyermekeikkel sétáló édesanyákat, „nálunk nem annyira szokás, hogy az anyukák a gyereket vagy gyerekeket magukkal viszik mindenhová.” Azt mondja, nem voltak magyarokkal kapcsolatos sztereotípiák a fejében, mikor megérkezett. „Nincsenek klisék, sztereotípiák, csak emberek vannak” – összegez magabiztosan. De vajon mi magyarok, hogyan gondolkodunk róluk? „Nem éreztem soha, hogy más elvárásokat támasztanának felém, mert német vagyok.” Anna Rudloff Ikladon végez önkéntes munkát egy általános iskolában. Ő sem érzékelte soha, hogy a németekhez gyakran társított tulajdonságokat – például a  pontosságot, a hűvösséget és a sör szeretetét –  bárki szóba hozta volna. A 18 éves Anna márciusban érkezett hozzánk, mégis szép, tiszta kiejtéssel, magyarul válaszol a kérdéseimre.

Házi lekvár, konyhakert
Viola augusztus 16-án megy vissza a Jena melletti Deberndorfba. Azt mondja, ha Magyarországról kérdezi családja, azzal kezdi majd, hogy „a magyarok nagyon kedvesek. Mindenki ad, kínál, szeretettel fogadja a vendégeket és nagyon érdeklődőek. Az ország – főleg Pécs – gyönyörű, tényleg megszerettem.” Anna egy hónap múlva már Kleinbockaban tarthat élménybeszámolót. Ha ma kellene összegeznie, azt mondaná, hogy „Magyarország nyitott. Fontos a család, a közös események. Magyarországon a nagymamák lekvárt készítenek, házi szörpöt isznak, kis kertet művelnek és sok mindet otthon készítenek. És szeretnek adni belőle másoknak, ilyen az én fogadócsaládom is.”

Angel Mariann