Sekrestye Színpad – jubileumi év, sikeres gálaműsor

Tizenöt éves a Sekrestye Színpad, Csepel amatőr színjátszó társulata, mely színes repertoárjának, vendégszerepléseinek köszönhetően széles körben is egyre ismertebb, kedveltebb. Bár a társulat 2003 nyarán jött létre, története mégis jóval korábbra nyúlik vissza.

A Csepeli-belvárosi Római Katolikus Egyházközség néhány színházkedvelő ifjúsági hittanosa hívta életre a ’90-es években. Noha a társulat munkája akkoriban nem volt hosszú életű, vezetőjüket, Sztancsikné Losonci Tímeát az alkotómunka összetartó ereje, a színpad szeretete arra sarkallta, hogy a drámapedagógia felé fordulva ismét életre hívja a társulatot.

A Sekrestye Színpad 2003- ban az idősek karácsonyán egy rövid darabbal, a Rorátéval mutatkozott be újra. „Nagyobb előadásaink sora prózai darabokkal indult. 2007-ben vittük színpadra az Árpád- házi Szent Erzsébet legendája című kétfelvonásos darabunkat, majd ezt követte a Szent Imre hercegről szóló előadás” – mondja Sztancsikné Losonci Tímea, a Sekrestye Színpad vezetője. Ahogy fogalmaz, 2009 fontos mérföldkő volt a színház életében, hisz a társulat ekkor került kapcsolatba Iváncsits Tamás bolyi kántor, hitoktatóval, akinek Damaszkusz című művét nagy sikerrel vitték színpadra. Ezt követően több, Iváncsits tollából származó darabot is bemutattak. Ilyen volt például A tékozló fiú, vagy A jó pásztor – In memoriam Brenner János. Ez utóbbi előadás adja az alapját az Át tudnám ölelni az egész világot! című darabnak, mely az idén boldoggá avatott Brenner János atya életéről és vértanúságáról szól. Az előadások sikeréhez a magas színvonalú hang- és fénytechnika, a remek díszletek is hozzájárultak, melyek Gyulainé Németh Éva munkáját dicsérik.

Idén a tizenöt éves jubileumra a Sekrestye Színpad közel kétórás gálaműsorral készült, az Istent szeretőknek minden javára válik címmel. A pozitív visszajelzések kapcsán a társulat vezetője elmondta: idén 18 előadásunk volt. Október végén Dabason léptek fel, ahol a közönség könnyes szemmel, állva tapsolt. „Megéri a sok munka, a befektetett energia, amikor látjuk a meghatottságot az arcokon. Hitvallásunk szerint a jó színház üzenetet hordoz, mely megváltoztathatja az emberek életét.”

Potondi Eszter