Hogy van? Beszélgetés Hajdú Bélával

Csepel első szabadon választott polgármestere Hajdú Béla volt, aki ez év áprilisában lett 70 éves. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Hajdú Béla 1990 és 1994 között volt Csepel polgármestere. 2010 óta a Somogy megyei Kötcsén lakik, de sűrűn utazik Csepelre, mert három lánya közül ketten itt élnek, és nyolc unokája is van. Született csepeli, édesanyja és édesapja a Csepel Művek Szerszámgépgyárában dolgozott. A Kossuth Lajos Gépipari Technikumban érettségizett, majd két év sorkatonai szolgálat után tengerésznek állt. Egy évig tanult a tengerésztiszti főiskolán, megnősült, és válaszút elé került: család vagy tengerészet. Két és fél év tengerészet után a családot választotta. A Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki szakán szerzett diplomát, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász végzettségre is szert tett. Közeledett a rendszerváltás, belecsöppent a politikába. 1990-ben még nem közvetlenül a polgárok, hanem a képviselő-testület választotta meg a kerület első emberét. Hajdú Béla függetlenként, az SZDSZ és a Fidesz támogatásával nyerte el megbízatását.„Konkrétan Fekete Gábor, a csepeli SZDSZ vezetője keresett meg, hogy vállaljam el a polgármesteri posztot. A Fidesz részéről Máté János biztatott, aki utána alpolgármester lett, de később kiszállt a politikából. Lotz Károly, az SZDSZ csepeli parlamenti képviselője is támogatott. Tudták, hogy van gyakorlatom a közigazgatásban, mert az erzsébeti tanács városgazdálkodási osztályvezetője voltam. Függetlenként lettem polgármester a testületben többséggel bíró SZDSZ és Fidesz támogatásával. Tele voltam naivitással, tervekkel. Fő célként azt tűztem ki, hogy legyen a kerületnek erős gazdasága, valamint jó oktatása és egészségügye. Az északi területet lehetett volna jól kihasználni innovációs és más beruházásokra, amiben a Műszaki Egyetem is partnernek bizonyult. A Nagy-Dunánál szabadidős parkot is lehetett volna létesíteni, ehelyett szennyvíztisztítót építettek oda. Sikerként könyvelhető el, hogy 1991 környékén az északi részt csepeli önkormányzati területté soroltattuk át. A kerületben jó volt az oktatás színvonala, mert szakmailag rátermett emberek dolgoztak a megfelelő helyeken. Nálam csak a hozzáértés volt a fontos. Az egészségügyben a működtetés fenntartása volt a cél: a Csepel Kórházban elismerten jó orvosok dolgoztak.”

Sikertelen népszavazás

Polgármestersége idejére esett, hogy Csepelen népszavazást tartottak arról, hogy a kerület elszakadjon-e a fővárostól, vagy megmaradjon Budapest részeként. A lakók döntő többsége a maradás mellett szavazott. Ezt Hajdú Béla egyik legnagyobb kudarcaként élte meg, mert ‒ a testület többségének egyetértésével ‒ úgy vélte, a fővárosi döntéshozatal lassú és körülményes, Csepel független városként viszont gyorsabban és eredményesebben cselekedhetne. „Úgy hittük, önállóan sikeresebbek lehetünk. Ráadásul Csepel területileg is elkülönül a fővárostól a két Duna által. Kulcskérdés volt a szennyvíztisztító helyének kiválasztása: Demszky Gábor főpolgármester az északi területhez ragaszkodott, én a gyárat jelöltem meg helyszínként. A népszavazás előtt Demszky mindent megígért Csepelnek ‒ a kerület belvárosát elkerülő gerincutat, korszerű HÉV-szerelvényeket ‒, de ezekből semmi nem valósult meg. Az 1994-es választás után úgy adtam át az önkormányzatot Tóth Mihálynak, hogy bőven volt pénz az önkormányzat kasszában, ezt ő is elismerte.”

A mostani mindennapjairól elmondja, maga műveli Kötcsén az egy hektáros földjét. „Vannak itt gyümölcsfáim, veteményeskert, megterem a szőlő, krumpli, sokféle növény. Szeretem gondozni őket. Hadd lássák a gyerekeim, unokáim, hogyan nőnek, teremnek a gyümölcsfák, és milyen az íze az én földemen termesztett igazi zöldségeknek. Gyakran utaznak hozzám Kötcsére.”

Csarnai Attila